2019. november 29., péntek

TRAVELICUM - SZERELMEM, OLASZORSZÁG


TRAVELICUM - SZERELMEM, OLASZORSZÁG

Szerelmem, Olaszország


A mi családunkban az Itália iránti imádatot már gyerekként „belém nevelték”, amiért hálás vagyok. Az első külföldi ország, ahova anno az Alfa Romeonkkal begurultunk 1993-ban, Olaszország volt.
Azóta eltelt egy pár év, de még mindig ide húz a szívünk, ha az ország határain kívül szeretnénk utazni.

Tavaly abba a világba vágyódtunk, ahol az olajfák árnyékában, csillogó medence közelében zavartalan és eredeti mediterrán élményben lehet részünk. Az olasz falusi turizmus, azaz az agriturismo megadta mindezt.

Mivel kisgyermekeink vannak a legpraktikusabbnak az autós utazást találtunk, egy kora hajnali indulás után 900 km-t tettünk meg, 2 megállóval.

A második megállónknál direkt bevártuk az első olasz pihenőhelyet, a gyerekek egy jégkrémmel, mi pedig egy-egy csésze forró capuccinoval köszöntöttük az olasz tájat, a pihenő  parkolójából leláttunk a tengerhez, a fák árnyékában pedig erőteljes kabócazengést hallottunk.

Monzambanoban nyaraltunk, a Garda – tótól 15 km-re.
Monzambano Lombardiában található, alapvetően meőgazdaságból és turizmusból élő település. A tájat meghatározzák az olajfák, gyümölcsösök, gabonatáblák és a hatalmas gazdaságokban található múlt század eleji gazdasági épületek és lakóépületei. Ma ezeket a lakóépületeket alakítják át a legmagasabb komfort szerint kényelmes és hangulatos szálláshellyé. Mi is egy ilyen hűs kőházban laktunk, saját, földszinti terasszal és közvetlen kilátással egy aranyló búzamezőre.
Igazi oázis a birtokon lévő kristálytiszta medence, ami körül napágyakon napozhatunk a legnagyobb nyugalomban és csendben.
Monzambano

Kedvünkre kombinálhattuk a kabócáktól „hangos” pihenést, napozást a medence partján, a Garda tó nyáresti hangulatával. Talán fotó sem kell ahhoz, hogy behunyt szemmel lássuk, ahogy a fények csillognak a tavon, ringatóznak a hajók, hogy érezzük a krémes vanília fagylalt ízét a leheletnyi citrommal, amit a Gelateria La Romana fagylaltműhely főz. Igen, Monzambano mindössze 15 km autózásra van a Garda tótól. Kis hídon kell begurulni Peschiera del Gardába, parkolóhelyet még.

Érdemes a térképre is rápillantani, milyen könnyen és gyorsan megközelíthető Verona (35 km)

Verona - Aréna
Verona - Júlia balkon
Verona - Vár
vagy Riva del Garda, a Garda tó legészakibb városa. Aki nem bánja, ha a nyaralás alatt hosszabban kell utazni, Milánót mintegy 2 órán belül, Firenzét 3 órán belül eléri.

Kavicsok játéka a tóban
Mediterrán ház
Szántó
Piknik a tónál
Olaszország egy biztos pont, hűséges maradok hozzá mindig, visszavár.


Fedezd fel Olaszországot!
Jó utat , sok élményt kívánok!

Mátray Noémi
info@travelicum.hu

2019. szeptember 6., péntek

TRAVELICUM - A VILÁG TETEJÉN : NEPÁL

A VILÁG TETEJÉN - NEPÁL

Tartsatok velem a világ tetejére, Nepálba. előre szólok, hosszú túra lesz 😀


Pár éve, februárban volt szerencsém Nepálban tölteni 10 napot. A Travel Service járatával indult neki kis 20 fős csapatunk,hogy felfedezzük ezt a távoli országot. A csoport leginkább utazási irodásokból állt össze. Egy dubai megállás és 14 óra repülés után aztán megérkeztünk Kathmanduba. Kathmandu repteréről annyit kell tudni,hogy az egyik legnehezebb leszállópálya,mert magas hegyek övezik és csak tapasztalt oktatópilóta teheti le a gépet.

Kathmandu repülőtér
Kathmandu Nepál fővárosa, 3.000 méter magasan fekszik, legmagasabb épülete a mi 8 emeletes szállodánk volt. Az épületekre jellemző,hogy félig készek. Az alsó szint általában egy üzlethelyiség. Arra épül a konyha ahol a család éli a hétköznapokat és a felsőbb szinteken vannak a lakószobák. A legtöbb épület max. 2 szinte. Az áramot az 50-es évek óta ismerik.Számomra az egyik legfurcsább dolog a sok kólareklám volt. Az útszéli legszakadtabb viskó oldalán is virított legalább egy. A szálloda nagyon szuper, 5*-os volt. Telefont nem tudtunk használni,de volt internet és így tartottuk a kapcsolatot a hazaiakkal. Az ellátás fenséges volt, svédasztal reggel, délben,este. Az indiai és kínai konyha ételeit kóstolhattuk meg, igazán nepáli étellel nem találkoztunk. Nagyon odafigyeltünk mit eszünk, nyers ételt sosem fogyasztottunk, gyümölcsöt is csak meghámozva és a tejtermékeket is csak forralva. Utcán nem is próbálkoztunk :)

Kathmandu város
Megérkezésünkkor a szálloda bejáratánál egy piros pöttyöt kaptunk a homlokunkra,amit tikának hívnak. Ez egy áldás. Reggel is minden családban a családfő ezzel áldja meg a családtagokat ébredés után. Az emberek kis erszényben hordják ezeket a porokat és rendszeresen használják is. Tele a város istenszobrokkal és amikor valaki elhalad egy mellett akkor bekeni és sokszor ételt is áldoznak, legfőképp rizst. Ez náluk a mindennapi rutin része.

Tika
Első napunkat Kathmanduban töltöttük. Először felkerestük a Durbar teret. Durbar tér szinte minden nagyobb városban van. Régen Nepál területén sok kis királyság létezett és minden királyságban volt egy főtér,ahol a királyi palota és sok templom állt. Nepálban a lakosság nagy része buddhista vagy hindu. A két vallás követői jól megférnek egymás mellett. A templomok is egymás mellé épülnek. Az emberek itt élik életüket a templomok tövében. Hétköznapjaikat teljesen átszövi a vallás. A szerzeteseket szent embereknek tartják. A bűnözés elég ritka,mivel a lélekvándorlásban hisznek és úgy tartják,hogy következő életükben megfizetnek bűneikért. Érdekes,hogy mivel a teheneket szent állatnak tartják,meggyilkolásáért ugyanolyan büntetés jár,mint emberölésért. Nagyon sok embernek nincs munkája, az országnak szinte a 80%-a szegény.Fura volt,mikor első nap kiléptünk az utcára és rögtön körülvettek minket asszonyok, gyerekek. Viszont nem kéregettek, hanem árultak. Tigrisbalzsamtól kezdve mindenféle házi készítésű holmikig. De amint szétszéledt a csoport és egyedül sétálgattam,szinte tudomást sem vettek rólam.A nők leginkább népviseletben járnak,de a férfiakon sok nyugati stílusú ruhát láttunk.
A buddhista vallásban a fejnek van a legnagyobb szerepe. A fej gondolkodik, a kéz végzi a munkát,az altest pedig az utolsó helyre szorul. Ennek megfelelően is öltözködnek. Mikor mi ott jártunk nem volt túl meleg, reggel kellett a kabát,napközben pedig pulóver. A helyiek sapkát,sálat hordtak,hogy védjék a fejüket,de zokni nélkül járnak,papucsban,mert a láb nem fontos. Még a kicsi gyerekek is mezítláb szaladgáltak.Nem vagyok jártas a vallásokban,ezért amit itt leírok azt ottani idegenvezetőnktől hallottam, Madantól, és emlékezetből próbálom elmondani,tehát ne vegyétek pontos információnak :)

A hinduk több isten létezésében hisznek. Visnu, az egymást követő világok fenntartója. Megtestesülései Krisna és Ráma. Brahma, a világ megteremtője, főistenként is tisztelik. Siva, a mindenség teremtő és pusztító erőit képviseli. Nekem úgy tűnt ő a legkedveltebb isten és róla hallottam a legtöbbet.Másik közkedvelt isten, Ganésa,aki az akadályokat segít legyőzni. Elefántfejjel ábrázolják és őt azonosítják a Gangesszel is.A régi épületek nagyon jó állapotban fennmaradtak. Leginkább fából épültek és gyönyörű,aprólékos faragások díszítik, általában valami vallási témával.A látképet nagy mértékben elcsúfítják a vezetékek. Mivel nem régóta használják az áramot, ezért mindenhol ilyen összetákolt oszlopokat,vezetékhálózatokat találtunk, gondolom nincs sok szakember.Az emberek többsége kereskedni próbál, ki így ki úgy.
Következő nap megnéztük Nepál egyik legismertebb műemlékét a Swayambhunath sztupát. 2 km-re Kathmandutól egy hegy tetején találtunk rá a majom-templomnak is nevezett építményre. Vajon miért is nevezhetik majom-templomnak? Mert rengeteg majom él a falak között 😀 Méghozzá nagyon is jól,mert az áldozati oltárokat dézsmálják és előszeretettel lopkodnak az óvatlan turistáktól.A sztupához egy lépcsősor megmászásával juthatunk el,ami ha minden igaz 365 lépcsőfokból áll.A lépcső tövében már árusok várják a látogatókat és több kisebb sztupát is megnézhetünk.

Mindenhol színes kis zászlócskák lógtak a fákról, épületekről. Ezek az imazászlók szinte az egész hegyoldalt belepték. Közelről nagyon szépek, imák vannak rajtuk nepáli nyelven. Bárki vásárolhat ilyet és felkötözheti ahova szeretné és az imája a szelek szárnyán jut el az istenekhez. Elindultunk a lépcsőkön. Igencsak figyelnünk kellett a fejünk fölé,mert majmok ültek az út fölé hajló ágakon és nem nézték éppen mit hova ürítenek :) Ottjártunkkor épp munkások szorgoskodtak és a hátukon cipelték fel a köveket,hogy kijavítsák a lépcső hibáit. A hegy tetején áll maga a sztupa, körülépítve házakkal,szentélyekkel. A sztupa egy építmény,nem épület,belül üres és általában szent tárgyakat,ereklyéket őriznek benne. Buddha testét szimbólizálja, a szemek Buddha szemei amik mindent látnak. A tetején lévő korongok a különböző,egymásra épülő életeket jelentik,melynek a tetején ott a lélek szabadsága, a nirvana. Ha valaki jobban tudja,javítson ki.A sztupa körül végig imamalmok és oltárok találhatóak. Az imamalmokat a szerzetesek forgatják imádság közben. A sztupát az óra járásával megegyező irányban kell háromszor imádkozva körbejárni. Nepálban nem temetik el a halottakat,hanem elégetik őket és a hamvakat a folyóba szórják. Majd erről is mesélek a késöbbiekben. Viszont a gazdag emberek,hogy emlékezzenek rájuk kis sztupákat építtetnek síremlék gyanánt és ezeket itt helyezték el a sztupa körül.A sztupa körül lakóházak állnak. Ezekben élnek a szerzetesek és azok akik az idelátogató turistákból szeretnének megélni. A sztupa tövében is ugyanúgy zajlik az élet,mint lent a városban.
Zajlik az élet
Mikor ott jártunk épp sztrájk volt. A maoisták felszólították a népet,hogy tüntessenek a választások ellen,ezért a városokban mindenhova katonák kísértek minket,valamint a városok kivezető útjain igazoltatások voltak. Ez olyan formában folyt,hogy MINDEN járművet megállítottak és MINDENKIT igazoltattak. A buszokat is megállították, mindenki leszállt, átsétált az ellenőrzésen és visszaszállt a buszba. Ránk ez szerencsére nem vonatkozott. Az idegenvezető, a buszsofőr és még egy kísérő jött velünk mindenhova az országban. Kathmanduból,idegenvezetőnk,Madan nyelve megeredt és nagyon sokat mesélt az ország helyzetéről.
Ima zászlók
Nepál királyság,de az 1990-es évek elején az elégedetlenkedések hatására a király beleegyezett a demokratikus kormány létrehozásába. Neki maradt a reprezentációs szerep és a kormány kezébe került az irányítás. Viszont a nagy korrupció miatt gyakoriak a kormányváltások és a király 2 éve feloszlatta az épp hatalmon lévő kormányt, átvette a hatalmat és szükségállapotot rendelt el.Mi pont ebbe a feszült helyzetbe csöppentünk bele. Ezért is kísértek mindenhova fegyveresek és ezért volt a sok igazoltatás. Maga a nepáli nép békés és a vallást követve él.

Térjünk vissza kicsit a valláshoz. Említettem Sívát,aki az egyik legnépszerűbb istenség Nepálban. Úgy tartják,hogy Síva egy lánygyermek képében képes megtestesülni,ezért mindig van egy kislány akit az élő Sívának tekintenek. Ez nagy megtiszteltetés,ezért a szülők mindent megtesznek,hogy az ő gyermeküket válasszák ki. 4-6 éves kislányokat lehet "nevezni" erre a címre és szörnyű próbákon kell átesniük. Mindig ősszel tartják a kiválasztást. Lemészárolnak több tucat állatot és a gyerekeknek végig kell nézniük. Aki nem fakad sírva az bekerül a következő fordulóba. Egy sötét szobában kell eltölteniük több órát. A szoba tele van csontokkal és a lemészárolt állatok fejével. Egy nyíláson keresztül figyelik a gyerekek reakcióját és a legbátrabb lesz a kiválasztott. Ez a tisztség az első vérzésig tart. Ez lehet egy egyszerű vágás is,de ha nem történik semmi baleset,akkor a leányzó nagylánnyá válásával ér véget. Addig egy házban él,minden lépését figyelik, nem csinálhat semmit. Leváltása után is nagy tisztelet övezi,de sajnos férjhez menni nem tud,mert azt a fiút aki ilyen lányt vesz el, balszerencse fogja érni. Felkerestük a lakhelyét,de csak pár másodpercre pillanthattuk meg. Nem szabad fényképezni őt,ezért egy ember ült az ablakban,megvárta amíg mindenki elrakta a gépét és utána mutatta meg magát a lány. Olyan 7-8 év körüli lehetett. Integetett nekünk,de nagyon unott arca volt,látszott,hogy nincs kedvére ez az élet. Szinte semmit nem csinálhat,nehogy megsebesítse magát. Tanítók járnak hozzá és ünnepélyeken kell részt vennie.Egy másik érdekesség, ha valaki egy istenséggel álmodik az utána szent ember lesz. Ha pedig egy létező helyről álmodik ahol megjelent neki az az isten,akkor azt a helyet szentnek tekintik és rögtön oltárt is állítanak neki.
Shiva
Nepál második legnagyobb városa Patan. A Kathmandu-völgyben, Kathmandutól 5 km-re található. Csak egy folyó választja el a fővárostól,de sokkal csendesebb,nyugodtabb. Az itt található Durbar-tér a legnagyobb,legszebb itt Nepálban.A Durbar-tértől nem messze parkolt le a buszunk és gyalogosan közelítettük meg a teret. Patanban a saját bőrünkön tapasztalhattuk az ottani feszültséget. Amikor kiértünk a térre, idegenvezetőnk hirtelen izgatott lett és félreterelt minket egy félreeső teraszra. Mint kiderült egy tüntetés kellős közepébe csöppentünk. Maga a felvonulás békésen zajlott,de sok volt a fegyveres.Itt található az aranytemplom is. Az udvarára csak mezítláb vagy gumitalpú cipőben lehetett bemenni, a templom belsejébe pedig csak hithű emberek léphettek. A templomban szerzetesek élnek,akik messziről zarándokolnak ide,hogy pár hónapot itt töltsenek. Ez idő alatt nem tisztálkodnak és azzal töltik minden idejüket,hogy a templomot tisztogassák. Patkányok is élnek itt.

Patan
Következő nap Pokharába indultunk,ami kb. 120 km Kathmandutól,de 6 óra alatt tettük meg az utat.Nepál úthálózata katasztrofális. A nagyobb városok között van csak betonozott út,de csak 2 sávos és nagyon rossz állapotú. Kevés a személyautó, leginkább teherautókat és tömött buszokat láttunk. A legtöbb út hegyek között kanyarog. Egyik oldalon sziklák,másikon a mélység. Korlát nincs. Ha a nyári esőzés elmossa az utat,akkor nem nagyon javitgatják. Láttunk pár lezuhant buszt,kamiont. Nepáli sofőrünk őrült módon nyomta a gázt és a dudát.Nagyon rosszul viseltük az utazást,pedig máskor nem okozott gondot a buszozás. 😀 Félúton tartottunk egy rövid pihenőt. Ebédeltünk,ami nagyon érdekes volt. Mindenkinek egy forró vaslapon hozták ki az ételt, ami még sült.A pihenőhelynél van egyébként Nepál egyetlen függővasútja,ami egy templomhoz visz fel és egy folyó felett ível át.
Pokhara egy csoda szép tó partján fekszik az Anapurna lábánál. A gazdagabb nepáliak kedvenc üdülőhelye és innen indulnak a hegymászók is az Anapurna meghódítására. Megnéztük Pokhara vízesését. Nyáron az esős időszakban megduzzad,de mi télen voltunk, így nem volt olyan látványos. A vízesés neve: Patale Chhango,de Devi's Fall-ként is ismerik. A történet szerint 1961-ben egy svájci házaspár járt ott és megmártóztak a vizesésben. Egy hirtelen támadt hullám elsodorta a nőt és meghalt. Az ő neve volt Devi. Másik nevezetessége Pokharának a városi csatorna :) egy építészeti megoldás miatt. A víz egy betonvájatban folyik át egy folyó felett. Egyébként a városok csatorna-rendszere nincs igazán kiépítve. A folyók szemetesek, szemétszállítás alapból nincs. Mindenki oda borítja a szemetét ahova akarja.Felkerestünk egy kis templomot,ahová a helyiek járnak áldozni. Elviszik a kiszemelt állatot,egy ember segédkezik a leölésében, a vérét feláldozzák a többit pedig hazaviszik és ebéd lesz belőle :) Leginkább szárnyasokat áldoznak, a gazdagabbak pedig birkát,kecskét.
Annapurna
Két éjszakát töltöttünk Pokharában, majd tovább indultunk délre a Chitwan Nemzeti Parkba.Ez az utazás sem bizonyult kellemesebbnek, de szerencsésen eljutottunk Nepál déli részére,a Chitwan Nemzeti Parkba. Itt a hegyeket síkság váltja fel. A helyiek dzsungelnek hívják az itt található erdőket,de szerintem közelebb állnak a mi mérsékelt égövi erdőinkhez. A nemzeti parkban indiai orrszarvú és bengáli tigris is él.Beértünk egy kis faluba,ahol terepjáróra cseréltük buszunkat és azzal jutottunk el az erdő szélén lévő szállásunkig. Hihetetlen látvány volt amikor egy kisebb kereszteződéshez érve egy elefánt karaván keresztezte utunkat. A helyi lakosok együtt élnek ezekkel a hatalmas állatokkal és a mai napig is szállításra,egyéb munkavégzésre használják őket.Szállásunk egy főépületből és 10-12 kis bungalóból állt. Kávéval és teával fogadtak minket,amíg elkészültek szobáink.A bungaló egy pici szobából és egy fürdőből állt. Áram nem volt,gyertyával világítottunk vacsoránál is. Éjszakára pedig forró vizes palackot kaptunk a takarónk alá. Meleg víz volt szerencsére,így a tisztálkodással nem volt gond. Nappal kellemes volt az idő,de éjszakára nagyon lehűlt a levegő.
Megérkezésünk után rögtön elefánttúrára vittek minket. Láttam már élőben elefántot az állatkertben,de ez leírhatatlan milyen érzés volt ott állni és közvetlen közelről nézni ezeket a hatalmas állatokat. Volt egy fából ácsolt beszálló,ahonnan be tudtunk mászni az elefánt hátán lévő szerkezetbe. Négy ember fért el egy elefánton,egymásnak háttal,sarokra ülve. Felszálltunk az elefántokra, négyen voltak és mindegyikük neve Kálira végződött. Káli Siva isten felesége és biztos az elefántok védelmezője lehetett 😀 Az elefánt fülén látható egy lyuk. Gazdája oda dugja be a lábujját és azzal irányítja az állatot valamint a kezében lévő bottal amivel szegény elefánt fejét ütögeti,de gondolom nem okoz vele nagy fájdalmat. Minden elefántnak meg van a saját gazdája aki felülhet rá és irányíthatja. Reggel is láttuk amint mentek az erdőbe levelet gyűjteni és fent állt a hátán a férfi 😀. Ha épp nem volt semmi az elefánt hátán,rendszeresen így közlekedtek. Elindultunk az orrszarvúlesre. Átvágtunk egy réten és egy keskeny folyócskán.A meredek parton felkapaszkodva értük el az erdőt. Néma csendben ültünk az elefánt hátán,csak a fából tákolt szerkezet nyikorgott alattunk. Az elefánt is élvezte a kirándulást. Lelkesen legelte a leveleket, néha egy-egy kisebb csemetét is kirántott a földből gyökerestül. Nem láttunk sok állatot,de azért láttunk madarakat,őzeket és persze rinocéroszokat. Ők egy szavannaszerű részen élnek,de szívesen elbújnak a fák közé is. A fűben követtük a nyomaikat, láttuk,hogy hol feküdtek,hol van letaposva a fű és találtunk néhány ürülékhalmot is.Egyszer csak hangos elefánttrombitálást hallottunk. A többiek mesélték később,hogy az egyik elefánt megijedt valamitől és még a gazdája sem tudta lecsillapítani. Két lábra emelkedve bömbölt. Nagy nehezen lecsillapodott,de állítólag még sosem fordult elő ilyen. Mindenki rögtön tigrisre gyanakodott,de kicsi a valószínűsége,mert nem szokott közel merészkedni. Sajnos így azoknak akik azon az elefánton ültek,nem maradt túl jó élmény az a nap.A naplementét csodálva tértünk vissza a szállásra.Gyertyafénynél vacsoráztunk. Nagyon hangulatos volt. Utána még beszélgettünk,iszogattunk egy kicsit. Mire mentünk lefeküdni,már ott várt a forró vizes palack a takaró alatt. Még sosem aludtam ilyennel,de nagyon kellemes volt,még reggel is melegített.

Chitwan Nemzeti Park
Másnap reggel elmentünk egy csónaktúrára. Egy fatörzsből faragták ki a csónakot. Egy ember állt a csónak végében és úgy evezett,mi pedig ültünk egymás előtt sorban. Láttunk madarakat,egy marabut is és néhány krokodilt messziről. Meg persze a helyieket,ahogy élik mindennapjaikat.Kikötöttünk és gyalog indultunk el egy elefántfarmra. Halkan kellett osonnunk,mert rinocéroszok laktak arra is. Szerencsére nem futottunk beléjük,de láttunk egy-két kupacot. Egy csónakkal újra átkeltünk a folyón.

Utasokra váró csónakok
Sajnos késve értünk az elefántfarmra és a kiselefántokat nem láttuk,de azért körülnézhettünk.Az elefántokat szalmagombócokkal etetik, aminek rizs és vitamin van a belsejében. Ott előttünk csináltak párat, hamar készen van és imádják az állatok. Olyan érdekes dolgokat tudtunk meg,hogy az elefánt magassága négyszerese a talpa kerületének. Fekve alszanak de pár óránként meg kell fordulniuk. Délután ellátogattuk egy kis faluba,ahol a tharu nép él. A tharuk Indiából vándoroltak ide még nagyon régen és megőrizték ősi életformájukat. Nádból építik kunyhóikat,hogy az esőzések után könnyebb legyen újra felépíteni és nagyon kicsik a nyílások,hogy a vadállatok ne tudjanak bemenni.Este a kertben kaptuk a vacsorát. Tűzön sütött húst ettünk és a köretet egy fából kivájt csónakban tálalták fel. Nagyon hangulatos volt. Addigra érkezett egy kínai csoport is és kínai dalokkal szórakoztattak minket 😀. Reggel még elmentünk egy helyi vezetővel a szállás körüli erdőbe,ahol sok mindent elmesélt a helyiek gyógymódjairól, madarakat,növényeket mutogatott. Fájó szívvel de búcsút kellett vennünk az elefántoktól. Szívesen lennék Nepálban elefántgondozó.

Nekivágtunk egy újabb hosszú utazásba,vissza Kathmanduba. Estére értünk a fővárosba ahol még felkerestük azt a helyet ahol a holtakat égetik. Ez a folyó partján egy épületkomplexum. Oda vonulnak el az öregek, betegek meghalni illetve sok aszkéta is ott tengeti a napjait. A holttesteket egy betonerkélyen égetik el a folyó partján, majd a hamvakat a vízbe söprik. Ez elég magasztos látvány lehet, ha épp fel van duzzadva a folyó,de ottjártunkkor sajnos csak egy sáros pocsolya volt az egész. Egyszerre több szertartást is tartottak, volt ahol még csak rakták a máglyát, volt ahol a rokonok búcsúztattak, volt ami már javában égett és olyan is ami már leégett és épp a hamut mosta le egy ember. Mi ezt a folyó túlsó partjáról néztük kb. 10 méterről de annyira felfoghatatlan volt az egész, mintha nem is halottak feküdtek volna ott, vagy mintha filmet néztünk volna. Mindenesetre igen megrázó élmény volt.

Hamvasztás
Remélem jól utaztatok, tartsatok velem legközelebb is.
Ha kérdésetek van, forduljatok hozzám bizalommal.

Poós Noémi
info@travelicum.hu

2019. június 18., kedd

TRAVELICUM - DUBROVNIK - NEM CSAK TRÓNOK HARCA RAJONGÓKNAK


DUBROVNIK - NEM CSAK TRÓNOK HARCA RAJONGÓKNAK

Horvátország kedvelt úti cél honfitársaink körében, hiszen gyönyörű és könnyen elérhető
Dubrovnik
tengerpartok, hangulatos városok várják az utazókat. Mi is bebarangoltuk az országot, de Dubrovnik mindig egy kicsit messze volt.😀

Végül 2019-ben vettünk egy nagy levegőt, beszálltunk az autóba és meg sem álltunk Dubrovnikig. Pontosabban mégiscsak megálltunk, ugyanis beiktattunk egy éjszakai pihenőt Sibenikben. Nem bántuk meg, kényelmesebb volt az utazás, és gazdagabbak lettünk egy csodálatos sétával egy kedves városban, a naplementében.

Másnap a dugó előre jelezte, hogy közeledünk Dubrovnikhoz. Gyorsan rájöttünk, hogy a nagy forgalom és a sok turista itt bizony mindennapos jelenség, ezért érdemes megérkezés után gyorsan elfelejteni az autót, és sétára vagy tömegközlekedésre váltani.
Sibenik
Dubrovnik
A város valóban csodálatos, nyugodtan higgyünk el mindent, amit az útikönyvekben olvasunk! Mivel itt és a környéken forgatták a Trónok Harca sorozatot, a napfényt és a történelmi helyszíneket kereső látogatók mellett a sorozat rajongói is szép számban érkeznek a városba. Így ne is csodálkozzunk, hogy mindenhol Trónok Harca relikviákat áruló üzletbe botlunk, vagy olyan vezetett városnézéssel találkozunk, ahol a város történelme mellett (helyett?) azt tudjuk meg, hogy melyik szereplő, melyik bástyáról vetette a mélybe magát.😀
Dubrovnik - Vár
Az sem árt, ha a Dubrovnikba látogató szereti a lépcsőket. Az óvárosban lépten-nyomon lépcsősorokra bukkanunk, és igen, fel fogunk menni rajta, mert olyan hívogató az a kis templom, vagy a kis utcácska a lépcső tetején. Ugyanígy döntünk a következő lépcsősornál is, csak ott épp a kilátás miatt csábulunk el.

Varázslatos, szűk utcák, jó sok lépcsővel 😀
Este kicsit fájó lábakkal nyugtázzuk, hogy minden lépcsőfok megérte a fáradságot. A macskák is állandó látnivalói a városnak, minden utcasarkon találkozunk egy kedves cirmossal, pajkos kölyökkel, vagy olyan lusta macskával, aki türelmesen és jóllakottan szemléli, hogy a galambok előtte parádéznak.

Persze ne hagyjuk ki a „kötelező” látnivalókat sem, a Szent Balázs templomot, az Orlando oszlopot, a Sponza palotát és a rektori palotát, a katedrálist, a kikötőt és a Szent János erődöt (benne az Adria élővilágát bemutató Aquariummal). Még a római spanyol lépcső „kistestvérén” is felsétálhatunk, így jutunk fel a jezsuita templomhoz.
Szent Balázs (Dubrovnik védőszentje) templom
Orlando oszlop
Sponza Palota
"Spanyol"-lépcső Dubrovnik - Trónok harca ikonikus helyszíne
Ha már elutaztunk Dubrovnikig akkor érdemes még megnézni:

Ston és Mali Ston városát, ahol hasznát vehetjük a dubrovniki edzésnek, ugyanis az itt található városfal a hagyomány szerint a kínai nagy fal után következő legnagyobb fennmaradt védőfal. A két település közötti séta a városfalakon valóban lélegzetelállító, és nem csak a kilátás miatt.
Ston
Sólyom várát (Sokol Grad) amely egy hatalmas sziklára épült erődítmény, izgalmas fegyverkiállítással, fiús családoknak kihagyhatatlan!
A malmokat a Ljuta folyón kicsit nehéz megtalálni, de ha kitartóak vagyunk egy bájos sétaútvonal lesz a jutalmunk.

A Konavle Néprajzi Múzeumot, ahol élő selyemhernyókkal is találkozhatnak az óvatlan látogatók.
Selyemhernyók
A Trsteno Arborétumot, mert egy mediterrán arborétumban egészen más növények között hűsölhetünk, mint itthon.
Tresteno Arborétum

Hasznos információk:
👉Dubrovnik óvárosába autóval nem lehet behajtani. Valójában megközelíteni sem érdemes, sokkal jobb választás a tömegközlekedés, a buszok gyakran járnak, érdemes kapaszkodni, mert a helyi sofőrök elég bátran vezetnek!
👉A délszláv háborút még nem felejtették el az itt élők, ezt illik tiszteletben tartani! Romos épületeket már nem látunk, de számos kiállítás emlékezik meg a háborúról. Középületekben, múzeumokban több helyen lehet látni fotókat arról, hogy milyen volt az épület eredetileg, milyen károkat szenvedett el a háború alatt, és hogy építették újjá.
👉A kedvenc strandunk a Sunset Beach, Lapad városrészben. Apró kavicsos, lassan mélyülő part, várakozáson felül tiszta mosdóval, játszótérrel. Napozáshoz és búvárkodáshoz is ideális. A strandhoz vezető sétányt éttermek szegélyezik, így nem okoz gondot az sem, hogy hazafelé hol vacsorázzunk.
👉Dubrovnikban található európai egyik első karanténja. Sok kereskedelmi útvonal futott össze a városban, ezért annak érdekében, hogy megvédjék a lakosokat a fertőző betegségektől, a ragálygyanús kereskedőket és tengerészeket, nem engedték be a városba. A városfaltól 300 méterre található a szépen felújított Lazareti épületegyüttes, amely a Raguzai Köztársaság idején karanténként működött, manapság kulturális események színhelye.
Karantén
Hosszú az út Dubrovnikig, de nagyon megéri, elvarázsolt bennünket.

Sok szép élményt és jó utat kívánok.

Kérdés felmerülése esetén keressenek bizalommal.

Bulyáki Judit
info@travelicum.hu

2019. május 14., kedd

TRAVELICUM - BERLIN GYERMEKSZEMMEL

TRAVELICUM - BERLIN GYERMEKSZEMMEL 
Brandenburgi Kapu

Ha családi nyaraláshoz keresünk helyszínt egy tízéves, állatokat és dinoszauruszokat imádó kisfiúval, nem biztos, hogy Berlin jut először az eszünkbe. Ezért összegyűjtöttem néhány érvet, hogy bebizonyítsam, miért jó választás a német főváros.

Természettudományi Múzeum (Museum für Naturkunde)

Internetes kutatásaim alapján a berlini Természettudományi Múzeum az egyik leggazdagabb dinoszaurusz lelettel rendelkező múzeum Európában. Valójában innen jött az egész nyaralás ötlete.
A belépés után rögtön tudtam, jó helyen járunk. A múzeum központi csarnokában egymást érik a dinó csontvázak és a különlegességek. Van itt 13 méternél is magasabb Brachiosaurus, támadni készülő Allosaurus, „tüskés” hátú Kentrosaurus. A csontvázakra speciális kamerákkal tudunk ráközelíteni, így az állatok „életre kelnek”. A leletek nagy része a mai Tanzánia területén 1909 és 1913 között folytatott ásatások anyagából származik. Akkoriban kb. 230 tonna csontot találtak, és hoztak el Németországba.

T Rex


A hatalmas csontvázak mellett apróbb csodák is rabul ejtik a látogatókat. Itt látható a madarak őse, a németországi Solnhofen közelében talált Archaeopteryx fosszíliája. Megindító érzés látni a 150 millió éves maradvány apró csontjait, tollainak lenyomatát. Még a fogak is jól látszódnak a szájában, ami viszont a dinoszauruszokkal kapcsolja össze a régen élt állatot.

Ezentúl számtalan növény, kagyló, csiga, hal, hüllő stb. fosszília látható a tárlókban. Egy igazi rajongó órákat képes eltölteni ebben az egyetlen teremben, így a tanácsom a szülőknek, hogy találjanak egy kényelmes széket, szükség lesz a pihenésre.

A természettudományi múzeum ugyanis nem csak a dinókról szól. Rengeteg információt tudhatunk meg a Naprendszerről, a Földről, a vulkánokról, ásványokról, az állatokról, a rovarokról és a lovak evolúciójáról is, mindezt termek hosszú során végighaladva. Érdekes, de kicsit bizarr kiállítás mutatja be az állatok kitömésének fejlődését és jelenlegi eredményeit. Knuttal berlini állatkert a híres jegesmedvéjével sajnos már csak ezen a kiállításon találkozhattunk.

De máris érkezik az újabb meglepetés, Tristan Otto, a 66 millió éves Tyrannosaurus Rex, amely a világ egyik legépebben maradt T-rex csontváza. Sajnos 2020-ban Tristan Otto Koppenhágába költözik, de azt ígérik, hogy 2021-ben visszatér Berlinbe.



Allosaurus
A múzeum egy igazán érdeklődő gyermekkel szinte egész napos program.

Berlini Állatkert (Zoo Berlin) – nyitástól – zárásig

A berlini állatkertben tényleg el lehet tölteni egy napot nyitástól zárásig. Hatalmas területen terül el, rengeteg állatot mutat be, lusta pandákat, önfeledten fürdőző elefántokat, édesen totyogó pingvineket, a madárházban a fejünk mellett röpködő színpompás madarakat, az akváriumban pedig az óceánok és a tengerek mélyének lakóit, összesen több mint 19 400 állatot.


Állatkertben
Szerencsére a gyorsan elfáradó szülőkre is gondoltak az állatkert üzemeltetői, ezért több étterem, kávézó és fagyizó kínál ürügyet a pihenésre.

Városnézés – anya fellázad
Nem mehetünk úgy haza Berlinből, hogy semmit ne lássunk a város látnivalóiból, ezért utolsó napunkat a városnézésnek szenteltük. Ennek a legátfogóbb és igazán gyerekbarát módja a hop on hop off buszos városnézés, ami végigvezet a kihagyhatatlan látnivalókon, bepillantást nyújtva a város történelmébe. Sajnos a buszon magyar nyelvet nem lehetett választani, de volt gyerekeknek szóló angol nyelvű városnézés, ahol kevesebb beszéddel és gyerekeknek szánt zenével igyekeznek fenntartani a kisebbek figyelmét.
A nap végén elmondhattuk, hogy jártunk a Potsdamer Platz-on és az Alexander Platz-on, megnéztük a berlini székesegyházat, a Brandenburgi Kaput, a Reichtstag épületét és egy nagyot sétáltunk a charlottenburgi kastély kertjében is.

Brandenburgi Kapu
Charlottenburg
TV torony - Kereszt
Berlini Dóm
 A volt keleti blokkból érkező turistaként érdekes volt látni a berlini fal maradványait, megnézni az oly sok kémregényből és filmből „ismert” Checkpoint Charlie-t. Igyekeztünk kisfiunknak is elmagyarázni, milyen lehetett az élet egy fallal kettévágott városban, mit jelentett Nyugat-Berlin és a nyugati világ a szocialista országokban élőknek. Azt hiszem nem értette meg, és azt hiszem, hogy ennek örülök.
Modern Berlin

Érdekességek és hasznos információk
👉Mi autóval érkeztünk Berlinbe, nyaralásunk első állomása Prága volt, majd hazafelé Cesky Krumlov-ban töltöttünk néhány napot. De ez a program kiválóan megvalósítható repülős utazással egy hosszú hétvégén is.
👉A városban érdemes az autó helyett a tömegközlekedést választani, bárhová el lehet jutni.
Nekem a legjobban a modern Berlin tetszett, ami azért furcsa, mert általában a régi épületeket kedvelem. Szerettem a Spree partján kialakított teraszokat, parkokat is, ahol nyugágyakban pihenve fogyaszthattuk el a frissítő italokat.
👉Az Alexander Platz-on található tévétorony 1969-ben készült el, kelet-berlini területen. Fontos politikai jelkép volt, a szocialista építészet fejlettségét hirdette. Kb. 210 méteres magasságban egy gömb található, ahol kilátó, étterem és kávézó várja a látogatókat. Ez azonban sok mulatságra adott okot, ugyanis gömbről a napfény kereszt alakban csillan vissza, ami az ateista NDK-vezetésnek meglehetősen kínos volt. Mindezt az útikönyvben olvastuk, a helyszínen semmit sem láttunk belőle.
Otthon a fotókat nézve bizonyosodhattunk meg róla, hogy nemcsak városi legenda a kereszt, valóban jól látható.

Higgyük el, nem a szemünk káprázik, ha azt látjuk, hogy Berlin belvárosában mókusok szaladnak át előttünk a járdán, és a szomszéd fán keresnek menedéket.

Élménnyel gazdagon tértünk haza a sokoldalú Berlinből és már várjuk, hogy pár év múlva visszamenjünk.

Kérdéseikkel keressenek bizalommal 😀

Élményekben gazdag utazást kívánunk.

Bulyáki Judit
info@travelicum.hu


2019. április 15., hétfő

TRAVELICUM - VARÁZSLATOS SZICÍLIA

TRAVELICUM - VARÁZSLATOS SZICÍLIA


Valamikor szeptemberben, reggel 9 órára értünk Cataniába a Skyeurope járatával. Megkerestük az irodát, ahol átvehetjük az autót. Egy Lancia Ypsilon-t kaptunk. Kétajtós kis járgány, jó állapotban, igaz a csomagtartó elég kicsi volt, alig tudtuk a 2 bőröndöt belepréselni 😀. Első utunk Cataniába vezetett. A közlekedés valóban katasztrofális. A két sávos úton össze-visszahaladtak az autók, robogók kb. 4 sávban. A táblákat fakultatívnak tekintik, a gyalogosok bárhol leléphetnek az úttestre, a robogósok mindenhová befurakodnak. Megnéztük a Dóm-teret a katedrálissal, a hal- és élelmiszerpiacot a Porta Uzeda mellett és a Teatro Bellinit. A piac elég sokkoló volt számomra, sorban lógtak a félbevágott kecskék, nyulak, tyúkok. Rengeteg féle halat és tengeri herkentyűt árultak és még hatalmas levágott kardhal fejeket is láttunk.

Santa Agata Dom
Halpiac - Na mi ez? 😀

Halpiac - ez már gusztább 😀
Utunk Giardini-Naxos felé vezetett, ahol az első két éjszakát töltöttük. Útközben megálltunk Aci Castelloban ahol egy régi vár található a tengerparton és megebédeltünk egy kis étteremben, 26 eurót fizettünk, halat és spagettit ettünk. A szállásunk Giardini-Naxos mellett Gaggi településen volt, a neve pedig That’s Amore B&B. 55 Eur egy kétágyas szoba egy éjszakára reggelivel. A szobák gyönyörűek, a reggeli meglepően bőséges, felvágottal, sajttal, a tulajdonos pedig egy hihetetlenül vidám és kedves srác, jó angoltudással. Ez volt a legjobb szállásunk az út során.
Délután felkerestük Savocát és Forza d’Agrot. Mindkét település Taorminától északra található és a Keresztapa pár jelenetét forgatták itt. Párom nagy rajongója a filmnek ezért iktattuk be ezt a két helyet. Mindkettő kis hegyi falu, szűk utcácskákkal, pár templommal.



Savoca
Korán keltünk, mert az Etna volt a cél aznap. Reggel kicsit beborult és felhős volt a hegy és a tulaj sem tartotta túl valószínűnek, hogy felengednek, de úgy gondoltuk, hogy felmegyünk kocsival amíg lehet.
Hát jól tettük, hogy így döntöttünk, mert egy hatalmas élményről maradtunk volna le. Célunk a Rifugio Sapienza nevű menedékház volt 2000 méter magasan a déli oldalon. Kanyargós hegyi út vezet odáig Giarréből. Utunk elején még eléggé el voltunk keseredve, ugyanis ahogy haladtunk feljebb, egyre nagyobb felhők magasodtak előttünk. Aztán átértünk a felhőrétegen és a menedékháznál már ragyogó napsütés fogadott minket. Gyönyörű látvány volt, a fekete, kopár lávakövek, alattunk pedig a fehér felhők. Innen egy felvonó indul kb. 2500 méter magasra, onnan pedig vagy gyalogosan, vagy dzsipekkel lehet feljutni 3000 méterig. Onnan már csak 300 méter a főkráter. Mi befizettünk a teljes túrára felvonóval, dzsippel, vezetővel. Ez került 49 euróba/fő. Nagyon hideg volt, alaposan fel kellett öltöznünk. Lehet kabátot és bakancsot is bérelni, de nekünk a sportcipő teljesen megfelelt. A felvonó tetején vártak a dzsippek. Elég sokáig kanyarogtunk felfelé, gyalogosan biztos nem vágtam volna neki, útközben nincs olyan sok látnivaló csak a fekete salak és mire felé az ember a kráterekhez, teljesen kifárad.
Fent nagyon erős szél fogadott minket. A főkráter 2 napja tört ki, ezért arra le volt zárva az út. Sajnos a láva a másik oldalon folyt le ezért azt nem láttuk, de dőlt a füst a kráterből rendesen. A vezető elvitt minket a másik irányba, ahol több kráter is volt, némelyik füstölgött és többször is érezhető volt a kénszag. Sokáig nem időztünk a szél miatt, de így is elég sok fotót készítettünk.
Etna

Füstöl az Etna
Gyalogosan az Etnán
Délután 3-ra értünk vissza a szállásra, ahol átöltöztük lengébb ruhába és elmentünk az Alcantara-szurdokhoz. Ez Gardini-Naxostól 10 km-re taláható nyugatra. Egy 70 méter vastag lávafolyamba tört utat az Alcantara-folyó és több lehetőség is van a megtekintésére. Lépcsőkön lesétálhatunk a szurdok bejáratához és belegázolhatunk a jeges vízbe, de persze ez csak pár percre ajánlott. Bérelhetünk gumicsizmát és derékig érő bélelt horgásznadrágot, és vezetővel behatolhatunk a szurdokba, vagy búvárruhában akár a vízesésen is felmászhatunk. Mi csak a legegyszerűbbet választottuk és 3 euróért lesétáltuk a szurdok bejáratához. Csodálatos látványt nyújtott, a víz viszont iszonyatosan hideg. 1 perc után a lábfejem szörnyen fájni kezdett és menekültem kifelé a partra.
Ezután elautóztunk Taorminába.Ez egy nagyon szép kisváros a hegy tetején. Felvonóval is megközelíthető. A legismertebb látnivaló a görög színház, ahonnan csodálatos a kilátás az Etnára. A fényviszonyok és a fotózás miatt talán jobb, ha reggel megy oda az ember, de így is nagyon szép volt naplementében. A belépő 6 Eur. Érdemes végigsétálni a Corso Umberton, sok szép teret és templomot találhatunk mellette. Végre ettem egy jó fagylaltot is, amit aztán az út során többször megismételtem, főleg Palermóban. 1,70 – 2 között volt egy közepes adag fagyi, amit aztán több féle ízből lehetett összeállítani.
Taormina
A kiadós reggeli után elindultunk Siracusába. Az autópálya elég jó minőségű, sok szakasz ingyenes, ahol pedig fizetnünk kellett ott is csak 60-80 centet, szóval nem éri meg kerülőutakon menni, mert a városokon keresztül nagyon lassú a haladás.
Siracusában megnéztük az Arheológiai Parkot, ahol egy görög színház, egy római amfiteátrum, egy óriási oltár és egy kőfejtő romjai láthatóak. Valamint a Dionüszosz füle, ami egy 23 méter magas sziklába vájt barlang. A belépő ide is kb. 6 euró volt. Innen egy 10 perces sétával lehet eljutni a San Giovanni templomhoz, amely alatt hatalmas katakomba húzódik kora keresztény sírokkal. A testeket eltávolították, de így is érdemes meglátogatni. A belépő 5 Eur. Majd elsétáltunk Siracusa óvárosába, amely az Ortigia nevű szigeten fekszik. Itt az Apollón-templom romjait, a dómot és az Arethusa-forrást néztük meg. A forrásban papirusznád nő.
Siracusától kb. 35 km-re nyugatra található Noto városa. Erről az a hír járja, hogy Szicília legszebb barokk városa. Nem mondom,hogy nekem is ez tetszett a legjobban, de a főutcája valóban nagyon szép. Végigsétáltunk a Corso Vittorio Emanuele-n, amely a városkaputól indul, mellette több templom is található, valamint a dóm és azzal szemben a városháza.

Siracusa
Noto
Szállásunk aznap este Ragusa Iblában volt. Neve: Casa de' Giusti. Egy aprócska kétszintes házikó az egész, alul egy konyha-nappali, fent pedig egy szoba és egy fürdő. Max. 3 főnek alkalmas. 50 Eur volt egy éjszakára. Itt már a megszokott piritós,édes keksz, lekvár variáció volt kikészítve reggelre, de mint később megtudtam a helyiek is tényleg csak ezt eszik reggelire. A ház nagyon tetszett, főleg hogy a miénk volt az egész. Este még tettünk egy rövid sétát és beültünk a háziak által javasolt étterembe. Elég olcsó volt, így több fogást is kipróbáltunk.

Reggel ragusai városnézéssel kezdtük. Nekem ez volt az egyik kedvencem az út során. Két részből áll a város, a modern Ragusából és a sziklákra épített óvárosból, Ragusa Iblából.
A barokk dóm nagyon szép de sajnos vasárnap reggel még zárva volt, így belülről nem tudtuk megnézni. A dómmal szemben található egy kis sétáló utca, ami a városi parkban végződik.
Innen a sziget belseje felé kanyarodtunk. Agrigento volt a cél, de nem a parton, hanem Enna felé. Így utólag ezt kihagytam volna, mert nem nyújtottak annyi pluszt azok a városok, mindegyik a szokásos kanyargós, szűk utcás képet mutatta egy-egy érdekességgel.
Ragusa
Az első volt Caltagirone, mely Szicília kerámiakészítő központja. Itt található a Nagy lépcső, amit kerámiacsempékkel van kirakva, illetve van egy kerámiamúzeum, amit végül kihagytunk.
Piazza Armerinában egy ókori villát szerettünk volna megnézni, ami a mozaikjairól híres, de mindenféle útterelések miatt kicsit elkeveredtünk és inkább továbbálltunk.
Következő állomás Enna volt, ami a sziget közepén fekszik egy hegy tetején. Itt egy normann erődöt találtunk, ahová ingyenes volt a belépés és a tornyából csodálatos volt a kilátás a sziget belsejére. Itt kicsit leeresztettünk, vasárnap lévén minden zárva volt és nagyon éhesek voltunk. Napközben mindig bekaptunk valahol valami szendvicset, pizzaszeletet egy rosticceriában 1-2 euróért, itt viszont nem találtunk semmit. Innen egyenesen Favarába mentünk, Agrigento mellé, ahol az aznapi szállásunk volt. A Villa Belmonte egy új, Ikea bútorokkal berendezett ,fiatalos B&B, a szokásos olasz reggelivel Favara óvárosi részén, a szoba 50 Eur. Délután 4 felé értünk oda és még fürdeni szerettünk volna egyet. A helyiek elirányítottak Agrigento mellé egy Scala dei Turchi nevű partszakaszra, ahol meredek fehér sziklák nyúlnak a vízbe. Visszaérve Favarába első utunk egy pizzériába vezetett, ahol kemencében sütötték a pizzát. Az öregek kint ültek a házak előtt, rögtön oda is jött egy bácsi és kérdezgette kifélék, mifélék vagyunk, honnan jöttünk.

Scala dei Turchi
 Reggel irány Agrigento és a Templomok völgye/Valle dei Templi. Belépő 8 Eur.
A nagyon jó állapotban fennmaradt Concordia-templom csodálatos látvány. Én nagyon szeretem ezeket a régi görög épületeket. Lenyűgöz a méretük, és mindig elgondolkodom, hogyan is tudták annak idején felállítani ezeket a hatalmas oszlopokat.
Agrigento
Utána Sciacca következett. Itt is a Corso Vittorio Emanuelén, a főutcán érdemes végigsétálni. Valamint a kikötőből szép a kilátás a fölé magasodó városra.
Sciacca után Selinuntéban álltunk meg, ahol szintén ókori romokat találtunk. A belépő 6 eur.
Ez elég nagy területen fekszik és a bejáratnál be lehet fizetni kocsikázásra, de mi inkább sétáltunk és kibírható volt a dolog. Egy hatalmas ókori város romjai hevernek itt, nagyrészt még kiásatlanul.
Esti szállásunk Trapani mellett Locograndéban volt. Ez egy pici falucska, a szállás tiszta, rendes. A neve B&B Margherita és 45 Eur volt a szoba. Este 6 felé értünk oda és indultunk is le a tengerpartra, mert a nyugati part Trapani és Marsala között tele van szélmalmokkal és sólepárlókkal. Ez szintén nagy kedvencem lett. Szalináknak hívják a sólepárló medencéket és a partjaiknál hatalmas sókupacok állnak. Két múzeum is található a területen. Mivel ránk sötétedett, bementünk Trapaniba sétálni egyet. Az óváros egy félszigeten található, a végén egy erőddel. A szokásos keskeny utcák, barokk templomok, paloták.
Este a helyiek által javasolt étteremben vacsoráztunk.Eléggé meglepődtünk, mert a fizetés elég furcsán zajlott. Befejeztük a vacsorát és vártuk, hogy elvigyék a tányérokat. Kb. 20 percig nem történt semmi. A párom elkezdett integetni a pincéreknek, de semmi reakció. Végre 10 perc után odajött egy. Kértük a számlát olaszul. Kicsit furán nézett, de nem mondott semmit. Újabb 15 perc múlva hozta a számlát és elment. Leraktuk a pénzt és vártuk, hogy elvigye. Semmi. 20 perc múlva már elég idegesek voltunk és ott akartuk hagyni a pénzt az asztalon. Aztán közben rájöttünk, hogy senkit sem láttunk fizetni. Felálltam, kimentem és az ajtónál ült egy nő egy kassza mellett. Mint kiderült oda kell menni vacsora után és nála kell fizetni. Csak azt nem értettük miért nem szólt a pincér, hiszen tudta, hogy beszélünk olaszul. Így kicsit olyan furcsán zárult az este, de nagyon finom volt a vacsora.

Annyira tetszettek a sólepárlók, hogy még egyszer lementünk a partra, de most a másik irányba, hogy nappali fénynél is körülnézhessek kicsit. Birgi városkánál is van egy működő szelina (Ettore Infersa),ami egyben múzeum is és innen indul kishajó, amivel át lehet menni a szemközti szigetre Moziára.
Innen Ericébe vezetett az utunk. A város Trapani felett található 700 méter magasan egy hegy tetején és teljesen megőrizte középkori jellegét. A helyiek is szívesen járnak ide, mert még a legnagyobb nyári melegben is kellemes, hűvös a levegő a házak között.Táblák segítségével könnyen bejárható az összes látnivaló, a belépők 1-2 Euró körül mozognak.
Ezután az autópályán fél óra alatt Segestába értünk. A belépő ide is 6 Eur és 1.5 euróért lehetett buszjegyet venni, mert a romok egy hegy tetején állnak. Nem volt kedvünk gyalogolni ezért inkább vettünk jegyet. Egy görög színház található a hegy tetején és pár épület alapja.Egy fél óra elég is volt körülnézni és a következő busszal le is mentünk. A bejárattól lehet felsétálni egy kisebb dombra, ahol egy jó állapotban lévő oszlopos görög templom áll.
Segesta
Innen leautóztunk a tengerpartra Castellammare del Golfoba. Ez egy kedves halászfalu, szép öböllel és egy erőddel az kikötőben. Itt sétáltunk egyet, fagyiztuk és továbbindultunk aznapi célunk, Palermo felé.
Útközben a reptérnél, az autópálya mellett láttuk Falcone bíró emlékművét, akit 92-ben robbantott fel a maffia, miután kb. 400 embert elitélt. A reptér is az ő és társa nevét viseli.
Palermóban a barátaink vártak minket és náluk töltöttük a következő 4 napot. Megérkeztünk, lepakoltunk, megismerkedtünk a szülőkkel,megkóstóltuk a mandulatejet(latte di mandorla), megvacsoráztunk és bementünk a városba találkozni a többiekkel.
A Piazza Magione-n gyűlnek össze esténként a fiatalok. Koncerteket is szoktak itt rendezni, húst sütnek a szabadban. Jó időben hajnal 2-ig, 3-ig itt múlatják az időt. Mi nem bírtuk a tempót és éjfél körül el is mentünk aludni.


Erre a napra pihenést terveztünk és elmentünk Palermo strandjára Mondellora. Ez úgy 10 km-re van a várostól és a Monte Pellegrino választja el a várostól. Olyan 3-ig heverésztünk, strandoltunk, majd bementünk Palermoba egy kis városnézésre. Előtte bekaptunk pár falatot a Romanella nevű rosticceriában amit aztán többször is megismételtünk 3 nap alatt. Érdemes kipróbálni az arancinit ami bepanírozott rizsgolyó,mindenféle jóval töltve, kisütve. Mérete egy nagyobb narancséhoz hasonló és a nevét is arról kapta. Mivel már jártunk itt, próbáltunk olyan helyekre is elmenni amit még nem láttunk. A város központja a Quattro Canti, amely két főút a Via Vittorio Emanuele és a Via Maqueda találkozása. A két út mellett található a Dóm, a Massimo szinház és a Quattro Canti mellett van a sziciliai parlament épülete, a Piazza Pretorián. E tértől nem messze megnéztük a Martorana templomot amely az egyik legrégebbi és legszebb templom amit láttam. Az 1100-as években épült, a falakat bizánci mozaikok díszítik. A mellette lévő San Cataldo tetején a vörös kupolák arab hatásúak. Este még visszamentünk a városba egy fagyira, aztán felmentünk Monrealéba mert nagyon közel van a városhoz. Ott kicsit körülnéztünk és leültünk a dóm melletti téren beszélgetni egyet. Hajnal 2-kor irány haza.


Katedrális
Délelött elmentünk Corleonéba. Maga a város nem adott sok pluszt, a szokásos hegyi kisváros, de persze a film miatt el kellett oda mennünk. Sétáltunk egyet a városban, csináltunk pár képet és visszandultunk a kocsihoz. Visszaérve Palermoba,megebédeltünk a Romanellába és lementünk a kikötő melletti tengerpartra. Ide fut ki a Vittorio Emanuele amit a Porta Felice zár le, a másik végén pedig a Porta Nuova található. A parton egy nagy park terül el,szintén a helyi fiatalok egyik kedvelt helye. Egy helyi iparművész szobrai találhatóak végig az út mentén és a parton lévő padokat is ő készítette, színes kerámia bevonattal. Ezután megkerestük a San Giovanni degli Eremiti templomot amit az utikönyvből néztem ki. Sajnos épp felújították ezért nem tudtunk bemenni,de a mellette lévő toronyba felmehettünk 1 euróért ahonnan ráláttunk a templomra. Ez is arab stílusú egyébként, vörös kupolákkal és állítólag nagyon szép kolostorkertje van. Aztán elmentünk a dómhoz,mert még nem néztük meg belülről. Este vacsorára voltunk hivatalosak az egyik lányhoz és megkóstólhattam végre a kusz-kuszt, ami itt az arab hatás miatt elég elterjedt eledel. Vacsora után kimentünk a Magione-ra és megint 2 körül kerültünk ágyba.
San Giovanni degli Eremiti templom
Elég későn keltünk és Cefalu felé vettük az irányt. Kb. 50 km-re van Palermótól keletre ez a gyönyörű kisváros a tenger partján. A tenger a házak falát mossa és a város a hegyre kúszik felfelé. A hegyoldalban áll a hatalmas normann dóm. A belseje csodálatos, de a két oldalhajó befejezetlennek tűnik. Falait aranyszínű mozaikok díszítik. Megnéztük még az arab mosóházat is,ami az óváros egy kis utcácskájából nyílik. Megebédeltünk és ettünk egy fagyit ami a legjobb volt itt Sziciliában.
Kicsit ki akartunk feküdni a partra és mártózni egyet a vízben,de sajnos befelhősödött ezért nem maradtunk sokáig. Hazafelé egy kis kerülővel elmentünk Piana d’ Albanesibe ami Palermo felett található a hegyekben. Ez egy picike falu és albánok, görögök élnek itt. A feliratok is kétnyelvűek voltak, olasz és albán. Azért jöttünk ide ,mert a helyiek szerint itt kapható a legfinomabb cannoli. A főtéren van egy cukrászda, ott vettünk rikottával töltöttet, isteni finom volt és nagyon kiadós.
Cefalu
Cefalu dóm
Reggel még felmentünk Monrealéba,hogy napsütésben is körülnézhessünk. A kilátás Palermóra nagyszerű. A dóm a legszebb mindközül amit láttam, a teljes belsejét aranymozaik borítja. Még bevásároltunk vacsoráravalót a Romanellában, vettünk pár üveg bort az otthoniaknak, megebédeltünk, igazi kézzel készített bazsalikomos pestót ettünk, majd elindultunk az autópályán Cataniába. 2 óra alatt oda is értünk. A szállásunk Giarrében volt ami kb. fél óra a reptérről. Kicsit eleredt az eső és elég fáradtak is voltunk. Pihentünk, este pedig sétáltunk egyet Giarre főutcáján.
Szeptember 16.
Reggel fél 7-kor kelés. 8-ra a reptéren voltunk és leadtuk az autót.


De fogadom,hogy még visszajövünk, hiszen annyi minden kimaradt.

Jó utat kívánok!

Poós Noémi
info@travelicum.hu

TRAVELICUM - ALBÁNIA, A CSISZOLATLAN GYÉMÁNT

ALBÁNIA, A CSISZOLATLAN GYÉMÁNT Saranda Montenegronál (Mungan Sukobin) léptünk be  Albánia  területére, Shengjin volt az el...